Mindennapi kommentár

A balosok mindig hazudnak

A balosok mindig hazudnak. Ez Vox Day első szabálya remekművében, az SJWs Always Lie című kötetében. Így van ez Magyarországon is, és így van ez ma is, amikor a “Mérce” nevű szélsőbaloldali portál kapva kap az alkalmon, hogy megünnepelje a Nagy Gazdasági Világválság 88. évfordulóját.

Ez az a válság, amiről minden iskolás megtanulja, hogy bizony, a csúnya szabadpiac összeomlott, és bizony, a nagy és bölcs állambácsi mentette meg hatalma elképesztő, alkotmányellenes kiterjesztésével “a kapitalizmust önmagától.” Persze ebből egy szó sem igaz, de míg a szellemileg érett emberek készek felülvizsgálni – vagy legalábbis gyanúval illetni – mindazt, amit az állam tanított nekik önmagáról, addig a balos ideológok a Hatalom szorgos kiskatonáihoz méltóan tovább terjesztik az államista hazugságokat, amiket a tanítónénik kiskanállal lenyomtak a torkukon.

De előbb a tények, aztán az igazsággal az oldalunkon nevükön nevezhetjük a balosokat. Rövidre fogva a szót és egyedül egyetlen részletet kiemelve, a következőt írja az egyik intellektuálisan hátrányos helyzetű a Mércéről:

1929 október 25-én élte át első világválságát a szabadpiaci kapitalizmus. Ez döbbentette rá a politikai döntéshozókat, hogy milyen lényeges az állami szabályozás, és az állam aktív részvétele a gazdaság felpörgetésében.

Na most, ahogyan Murray Rothbard híresen megjegyezte: “Nem bűn tudatlannak lenni a közgazdaságtanban, ami elvégre egy specializált szakterület és amelyet sokan a “lehangoló tudománynak” tekintenek. De ha valaki a tudatlanság ezen állapotában van, akkor teljesen felelőtlen hangos és lármás véleményt hangoztatni közgazdaságtani témákban.” 

Pedig az embernek nem is kell olyan mélyre ásnia a közgazdaságtanban ahhoz, hogy lássa az idézett mondat teljes ostobaságát.

A szabadpiaci kapitalizmus az a rendszer, amelyben az állam nem avatkozik be a piacgazdaság működésébe. Annak a rendszernek, amit az állami beavatkozás jellemez, intervencionizmus vagy kevert gazdaság a neve – ez a modern világ gazdasági rendszere. A pénzkészlet feletti állami monopólium, az állami támogatások, a szabályozások, a minimálbérek, az újraelosztás, az adóztatás, a bér- és árszabályozás, a protekcionizmus, a vámok vagy a központi bankolás nem a szabadpiaci kapitalizmus részei.

Ha megvan a szabadpiaci kapitalizmus definíciója, akkor pusztán egy pillantást kell vetnünk a történelmi tényekre, hogy ellenőrizzük az idézet igazságtartalmát. A történelmi tények pedig nyilvánvalóan azt mutatják, hogy sehol nem volt az Egyesült Államokban szabadpiaci kapitalizmus a Nagy Gazdasági Világválság előtt. Félretéve minden kisebb-nagyobb szabályozást és újraelosztást, elég egyetlenegy tényt figyelembe vennünk: létezett központi bank! Az Állam hatalmat gyakorolt a pénzkínálat felett. Ahol van központi bank, ott nincsen szabadpiaci kapitalizmus.

Ez annyira elemi dolog, hogy azt hinné az ember, hogy mindenki tudja, akit csak felületesen is érdekel a közgazdaságtan – vagy ami azt illeti, az elemi logika. De természetesen itt balosokról beszélünk, akik nem véletlenül támogatnak minden állami beavatkozást, amit csak kitalálnak a kormányok és az érdekcsoportok: régóta meg vagyok győződve arról, hogy a baloldali ideológusok a leginkább megvezethetőbb és intellektuálisan a legkevésbé életképes csoportot képezik. Ezt bizonyítja az, hogy támogatják a kommunizmust, vagy épp teljes komolysággal állítják posztmodern szektáikban, hogy teljesen meg vannak győződve arról, hogy semmiről nem lehet teljesen meggyőződni. Akkor sem lennének képesek levezetni egy egyszerű szillogizmust, ha az életük múlna rajta – és főképp nem olyan témákban, mint az etika vagy a közgazdaságtan, amikben a leghangosabban hirdetik az igazukat. A jelen példánk csak egy újabb morzsa, ami alátámasztja a tézisemet.

Az igazság a Nagy Gazdasági Világválságról az, hogy természetesen az állami beavatkozás hívta életre, és a New Deal, a mindenki által oly nagyra tartott kormányprogram érte el, hogy az amerikai gazdaság majd egy évtizedig képtelen legyen kilábalni a káoszból. Az oldalunkon elérhető Lawrence W. Reed kitűnő és rövid Nagy mítoszok a Nagy Gazdasági Világválságról című könyve, amiben részletesen dokumentálja az eseményeket. 

Hadd éljek egyetlen idézettel belőle, amely rávilágít a Mérce írójának szellemi alulfejlettségére:

Átfogó mérés alapján, amely magába foglalja a valutát, a látra szóló és a lekötött betéteket és egyéb hozzávalókat, Rothbard úgy becsülte, hogy a Fed több mint 60 százalékkal megnövelte a pénzkínálatot 1921 közepe és 1928 közepe között. Rothbard úgy érvel, hogy a pénz és hitel eme kibővítése nyomta le a kamatlábakat, emelte az értéktőzsdét szédítő magasságokba, és hozta létre a „viharos húszas éveket.”

Arról pedig, hogy a pénz- és hitelkínálat mesterséges növelése miként okoz válságokat, Rothbard beszámol Gazdasági válságok: Okaik és gyógymódjuk című rövid kötetében, amelyet én magam is többször összefoglaltam több-kevesebb pontossággal, utoljára az Őszintén a bérunióról bejegyzésben.

Szóval levonhatjuk a következtetést, hogy a Mérce írói és szerkesztői a legeslegnagyobb jóindulattal is egyszerre ostobák, teljesen felelőtlenek, és két percnyi reflektálást sem hajlandóak elvégezni, mielőtt a képernyőre vetik a propagandájukat. Vagy legalábbis levonhatnánk, ha azt feltételeznénk, hogy ezek az emberek alapvetően jó szándékúak, csak épp sosem találkoztak az ellenvéleménnyel és a tényekkel.

Ezt feltételezni viszont szende naivitás. Ezek az emberek tudatos károkozók, akiknek teljesen megszállta az elméjét az ideológiájuk, és az egyetlen céljuk a lehető legtöbb pusztítást okozni abban a civilizációban, amiben ők maguk képtelenek sikereket elérni. Ők azok a káini ivadékok, akik előbb rombolnak le mindent a világon, ami jó és igaz, minthogy szembenézzenek a saját romlottságukkal és inkompetenciájukkal. Ezek az emberek aktívan és teljesen tudatosan azon dolgoznak, hogy annyi hasznos idiótát gyártsanak a teljes társadalmi pusztításukhoz, amennyit csak emberileg lehetséges.

Mert akik csak tévednek, azok nem cenzúrázzák az igazságot:

A letiltott kommentek nem tőlem származnak, de köszönöm a screenshotokat. Mellékesen az alsó hozzászólásra tökéletes választ ad Rothbard esszéje.

  • nevetőharmadik

    Az “az egyik intellektuálisan hátrányos helyzetű a Mércéről” nem más, mint “Vágó Gábor (Kecskemét, 1984. január 10. –) magyar közgazdász, politikus, az LMP alapító tagja, 2010 és 2014 között országgyűlési képviselő.”

    Hát így.